21., A szótanulás mítosza

A szótanulás mítosza

A legtöbben úgy mennek ki külföldre, hogy van valamekkora angoltudásuk, és azt gondolják, hogy az elegendő is lesz a kinti élethez. Lehet, hogy egy ideje már tervezgették, hogy komolyabban tanulnak nyelvet, de valahogy soha nem jött el az időpont. Nem értették, hogyan lehetne ezt az egészet újra "rendbe szedni", eddig több helyen tanultak, innen-onnan csipegettek össze tudásmorzsákat.

Van egy alapjuk, érezgetik ugyan a bizonytalanságot, de mivel nem volt soha egy átfogó tanulási stratégiájuk, ezért úgy vannak vele, hogy kimennek, aztán hátha sikerül ezt megfejlődni.

Aztán jön a feketeleves: az első a határátlépéskor. Sokkolóan kevés az a tudás, ami az iskolában rájuk ragadt. Nem értik, mit kérdeznek a vámtisztek, pedig csak alap információkra lenne szükségük; de zavaró az akcentus, a beszéd gyorsasága és még ki tudja mennyi minden. Válaszolni pedig még nehézkesebb. Örülnek, ha egy-egy szót ki tudnak izzadni magukból és boldogan "menekülnek" el a helyszínről…

Ha sikerül bejutniuk az országba, döbbennek rá, hogy pörögnek az események, 24/7-ben ömlik rájuk az angol, ami iszonyatosan fárasztó mentálisan. Majd jön az új munkahely és az ezzel járó felelősség. Nem elég csak értegetni, amit a főnökük mond, követni kell az utasításokat a lehető legpontosabban; együttműködni a kollégákkal és felelősséget vállalni minden döntésért. Rajtuk a nyomás. Este már csak arra marad "agya" az embernek, hogy röviden szót váltson a párjával/ családdal, és álomkórosan dőljön az ágyba. És másnap kezdődik minden elölről.

Hétvégenként átsuhan egy gondolat: "Lehet, el kellene menni egy nyelviskolába fejleszteni az angolomat, hogy könnyebben boldoguljak?"

De mikor? 

Azért költöztek ki, hogy szakmailag fejlődjenek, és/vagy elegendő pénzt keressenek a későbbi álmaik megvalósításához. Olyan régóta vártak erre, hogy külföldön éljenek, miért nem élvezik most a helyzetet?

Ilyen helyzetben tanulásra már nem marad sem idő, sem energia. Maradnak viszont a stresszes angolos mindennapok.

Hogyha szeretnéd magad a fentiektől megkímélni, akkor még most válaszd ki, hogy milyen stratégia mentén tanulod újra az egész nyelvet.

Az újratervezésnél át kell gondold pár lépést arról, hogy hol vannak a leggyengébb pontok a nyelvtanulásban.

Elárulom, az egyik ilyen: a "szótanulás".

A legtöbben úgy próbálnak szókincset gyarapítani, ahogy az iskolában, nyelviskolában, magántanárnál hallják: "írd ki és tanuld meg a szavakat legközelebbre!". A probléma az, hogy igazán nincs is kialakult hatékony módszerük arra, hogyan kell ezt "kivitelezni". Egyszerűen nem tanítják meg a tanulókat erre, ezért sokan már a kezdetektől rosszul tanulnak angolul.

Óriási tévhit a "szótanulás"! Szövegkörnyezetből kiragadni szavakat és azokat mantrázni egy szótár/ füzet fölött – sajnos sosem fog működni. Ha csak leírod 5-10x is a füzetedbe, segíthet ugyan rögzíteni az agyadban a szót helyesírásilag, de mit ér, ha mellette nem tudod, hogy kell például kiejteni? Megint csak ott vagy, ahol a part szakad: tanultál pár új szót, de szóban nem tudod használni, így nem fogod tudni hasznát venni a mindennapi életben sem.

Ha mindig a fenti módszerekkel tanultad a szavakat, nem csoda, ha nem megy jól, és azt gondolod, hogy nem lesz ezután sem erre időd.

Akkor hogyan kell újra hozzáfogni?

Semmiképp nem úgy, hogy gyorsan szaladsz minden eléd kerülő mondatot bemagolni, amit filmekből vagy tankönyvekből hallasz/látsz. Ennek van egy rendszere, méghozzá olyan szempontból, hogy milyen szituációkban akarsz érvényesülni. Ha külföldön, akkor a mindennapi élethez tartozó helyzetekben kell elmélyedned, ezeket kell gyakorolnod, még - jó esetben - kiköltözés előtt.

Nem feltétlenül gondolom, hogy a külföldön élő felnőtt nyelvtanulóknak mindenáron úgy kell nyelvet tanulniuk, mint a kisgyerekeknek (sokan 1-2-3-4 évtizeddel később kezdenek nekiállni egy nyelv tanulásának), de azt senki nem vitathatja, hogy a gyerekek a "work smart not hard" ideológiát követik. Érdemes átvenni. ;) Mit csinálnak? Egyszerűen figyelik a körülöttük zajló szituációkat, nem különálló szavakat "húznak ki" a szüleikből és az óvónőkből.

Ha pl. a homokvár szóval ismerkednek, akkor lehet, hogy lenn játszanak a tengerparton, vagy a játszótéren építgetnek. Élményhez és szituációhoz kötik a hallottakat: build a sand castle. De ha csak a tea szót "tanulják" is látják maguk körül a konyhát, a teafőzővel, csészékkel és egész biztosan így hallják sokszor: a cup of tea, stb. Látod, 4-4 szó, nem csupán 1-1. És mégis könnyebben megragad!

Miért fontos ezt tudni?

Egyrészt mert Te, mint angolból eleinte 5-6 éves nyelvi szintjén kommunikáló nyelvtanuló, ha csak szavakat tanulsz, lassan döcögve, szóról szóra megállva fogsz csak beszélni.

Ha viszont több szót fűzöl össze, és már egyből úgy tanulod az új kifejezéseket, az minimum megduplázza később a beszéded sebességét. (Sajnos senki sem fog rád várni, hogy kigondold a következő szót, vagy azon morfondírozz, hogy a két hasonló szó (szinonima) közül vajon melyik is kerüljön az adott mondatba.)

Másrészt azért hasznos, mert ha szituációkból tanulsz: nemcsak, hogy hasznosat tanulsz és gyorsabban haladsz majd (és a kinti életnél ez a cél!), de élményhez kötve a dolgokat, sokkal jobban meg is ragadnak a szavak!

Ha a fentieket alkalmazod, két legyet ütsz egy csapásra. Tehát, ha tudod ezt a bevált rendszert / megközelítést implementálni: szókötést szituációkban – akkor kialakul egy olyan rendszer, amiben nem csak puszta különálló szavakat tanulsz majd meg, hanem egyből szerkezetekben gondolkodsz és máris kétszer olyan gyorsan kommunikálsz!

További hasznos technikák, módszerek a nyelvtanulásodhoz a "Nyelvtanulóknak" blogposztok alatt!