39. 9/11 és a kanadai Gander

A 2001. szeptember 11.-ei amerikai események 20. évfordulóján kicsit komolyabb hangvételű blogbejegyzéssel jelentkezem. Az idei megemlékezésemre Kanadában kerül sor.

Anno 2001-ben az USA-ban dolgoztam, Maine államban, közel a kanadai partokhoz, és mégsem olyan messze New York City-től.
Visszaemlékezve, biztosan nagyon sokan emlékeztek, hogy aznap hogy telt a napotok, hogyan érintettek a támadásokról szóló első hírek... (A generation Z tagjai pedig arra, ahogy a családtagok később meséltek erről a  szörnyű napról.) Én tisztán emlékszem...

Már csak azért is, mert aznap három műszakot dolgoztam (általában megelégedtem kettővel). Hotel-étterem bizniszben, egy amerikai félszigeten minden nap nagyon sűrűn telik. De arra a napra úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna. Reggeliztettünk. A négy csillagos hotel barátságos kis éttermébe 8.50 körül érkezett az első torony támadásának híre. Emlékszem az amerikai kollégáim döbbent arcára. 9 óra után kaptuk a híreket a második toronyról. Ekkor már az alapvetően nyugodt séfünk (,ami ritka mint a fehér holló, lsd. Gordon Ramsay ) is idegesen fogadott minket a konyhában: biztos terrortámadás. A további hírek előtt döbbenten és értetlenül álltunk. Estére, mikor hullafáradtan hazaértem, minden TV adón csak erről lehetett látni és hallani. Borzalmas volt!! 

A félelem, a bizonytalanság... Emlékszem leállt a légi forgalom, másnaptól pedig érkeztek a hírek a támadásban érintett Boston környéki családokról... Másfél hónappal később repültünk Bostonba (,az akkor bevezetett és azóta is tartott szigorú repülőtéri biztonsági szűrések mellett), de a John Hancock toronyba még akkor se mert felmerészkedni senki sem... 

Ma már, kanadai szemszögből is nézve a dolgokat, derül ki, hogy milyen önzetlenül viselkedett egy Newfoundland tartományban lévő kisváros, Gander lakossága a levegőben rekedt utasokkal. A 10.000 főt számláló városka hirtelen 38 leszálló gépet fogadott a repterén, velük majd' 7.000 összezavarodott amerikai utassal. 
Az ott kapott rengeteg segítség és kedvesség még ma is arra készteti a volt utasokat (" plane people", ahogy Ganderben hívják őket), hogy sokszor visszalátogassanak Kanadába. Barátságok, különleges kapcsolatok születtek az alatt az 5 nap alatt, amíg ezek a kanadaiak önzetlenül láttak el, sokszor otthonukba fogadva, ismeretlen embereket. 

Az eseményeket, többek között, megörökítette egy musical is, "Come from Away", amely először a Broadway-n majd azon túl is is sikert aratott (Tony Award díj).

Ha szeretnél értesülni a legújabb blogcikkekről, kérj értesítőt emailben a Kapcsolat oldalon! 

Tisztázzuk le végre, mekkora is Kanada! :)